Zen mester és a szamuráj

samurai-artworks-10.jpg(...)  Egy büszke és forrófejű ifjú szamurájról szólt , aki gondolkodás nélkül levágott minden parasztot , aki csak a legkisebb mértékben is megsértette. Abban az időben a szamurájok a saját törvényeik szerint éltek , és az ilyen viselkedés elfogadott volt.
Egyik nap azonban , miután megint megölt valakit , letisztította a vért a pengéjéről , és visszadugta a hüvelyébe, az ifjú szamuráj aggódni kezdett , hogy az istenek talán nem nézik jó szemmel a cselekedeteit , és  pokoli helyre száműzik majd őt. Tudásra szomjazva az  örökkévalóságról , meglátogatta egy Kanzaki nevű Zen-mester  szerény hajlékát.
A szamuráj az elvárt udvariassággal kivonta borotvaéles katanáját , maga mellé tette , mélyen meghajolt, és így szólt : 
- Kérlek , beszélj nekem mennyről és pokolról !
Kanzaki mester  felnézett az ifjú szamurájra , mosolyra húzta a száját , majd a mosolya rekedtes kacagásba fordult. Úgy mutatott ujjával az ifjú harcosra ,  mintha az valami roppant nevetségeset mondott volna. Az ujját az ifjú felé rázva  és még mindig hangosan kacagva, Kanzaki így szólt : Te tudatlan ripők! Engem , a bölcs mestert mersz kérdezni mennyről és pokolról ?  Ne vesztegesd az időmet ostoba ! Túl buta vagy ahhoz , hogy felfoghatnád ezeket a dolgokat! 
A szamuráj majd felrobbant a méregtől. Bárki mást megölt volna , ha csak így emeli rá az ujját , de most a sértés ellenére  küzdött , hogy legyűrje indulatát.
Kanzaki mester azonban még nem fejezte be. Hanyagul odavetette :   - Világos számomra , hogy nincs egyetlen ember sem te faragatlan , ostoba fajtádból, aki egy szót is értene abból , amit mondok ....
Most már tényleg gyilkos düh szállta meg az ifjú harcost . Megragadta katanáját , talpra ugrott , és felemelte a pengét , hogy leszelje a Zen-mester fejét ... 
Ebben a pillanatban Kanzaki mester a szamurájra mutatott , és nyugodtan ennyit mondott : 
- Íme a pokol kapuja.
A harcos kővé meredt. Az elméje abban a pillanatban megvilágosodott , és megértette a pokol természetét : azt , hogy birodalma nem az életen túl terül el , hanem benne  magában , akkor és ott. Térdre borult , maga mögé fektette pengéjét , és mélyen meghajolt tanítója előtt : 
- Mester , határtalan  hálával tartozom ezért a bátor leckéért , amit adtál nekem. Köszönöm! zenharcos.jpgKöszönöm!
Kanzaki Zen- mester elmosolyodott , ismét rámutatott a szamurájra , és azt mondta : 
- Íme a menny kapuja.
(...)
Dan Millman, Szókratész utazásai
Szólj hozzá!